"Blogger, aki szemünk elé tárja a kultúra és az élet napos oldalát, aki közben el is meséli, nem csak megmutatja, hogy mi történik körülöttünk, egy fiatal, aki tele van életerővel és pozitív látásmóddal, akinek mindenről van véleménye..."

Dudás Csilla (Bottle of Legacy)

2013.12.15. - FCK GRVTY! JUST LEVITATE

 
 
Minden egy megkereséssel kezdődött... Szabi azzal az ötlettel állt elő, hogy adott egy lány, akit nevezzünk modellnek... Nos tehát adott egy modell (Anett), vegyünk hozzá némi kreativitást, még két fotóst, egy kis elvontságot, és induljunk el a levitáció témakörben. Az ötletből hamarosan megvalósítás lett, majd egy vidám, ámde borongós Vasárnapon neki is láttunk.

 A felszerelés temérdek mennyiségűre sikeredett: létra, székek, vakuk, állványok, objektívek hada, és egyéb kiegészítők. Kezdetben, bemelegítés gyanánt egy könnyedebb, papír lebegtetős dologgal próbálkoztunk, majd olyannyira belejöttünk a megvalósításba, hogy úgymond ötletorgiákat tartottunk félpercenként, miként lehetne feldobni még jobban, miként lehetne még különösebb, még egyedibb képet kreálni.
A jó munkások megéheznek, szolid pizzázás a szoba közepén, és folytatjuk a munkát. Bár érezzük, hogy vagy a fáradtság, vagy valami amit a pizzába tettek és nem (akarunk) tudunk róla, kikezdte az agyunkat, és felcserélte azt egy abszolút hülyeség és indokolatlan mennyiségű baromság összehordására. Ezt amolyan magas-mélypontként tudnám leírni, többet sajnos nem mesélhetek róla, ugyanis nem lehet leírni, annyirra... áh, sorry.
No, miután sikerült felülkerekednünk a hülyeség ormótlan csúcsain, elindultunk ki, a szabadba, közel a fagyponthoz időjárásban. Anett (modellünk!), egy kimondottan lenge, ám de vad ruhába burkolózott, amit egy még lengébb ruhával(?!) fedett el. Ennek szerepe volt, ezt a képeken is látjátok (lsd.: Vasúti sínen fekvős), tehát nem csak az ott arra tékozló férfiakat próbáltuk jobb kedvre deríteni, neem-nem. Iszonytatosanborzalmasank||rva hideg volt, nem fehér embernek való, így Anettet rövid időközökre a kocsiba száműztük, hogy még véletlenül történjen meg az, amit a képeken illusztrálunk... hogy halálra fagy.
Nem akarnám túl hosszúra nyújtani a bejegyzést, annak is örülök, ha már idáig elolvastátok. Összegezvén az egész napos tevékenységünk, egy nagyon hosszú, közel 10-12 órás fotózás volt, de igazából 2 órának tűnt, mert egy nagyon jó társasággal, egész napos poénkodással és temérdek mennyiségű kreativitással toldottuk meg az amúgy sem hétköznapi feladatot. Egyszóval: IMÁDTAM. Nagy pacsi a srácoknak, Móricz Anettnek, aki egész nap tűrte a "jobbnál jobb" ötleteinket, és mindent bevállalt. Barta Szabinak, aki kreativitásával és egyéb "fantáziáival" toldotta meg a fotózás örömeit, és Schreck Fruzsinak aki mellettem állt, és minden egyes ötletünknél kételkedés nélkül segített, készítette a jobbnál jobb werk képeket, asszisztált mindenben. Köszi srácok, nagyok voltatok... KÉPEK!







És a WERK képek: