"Blogger, aki szemünk elé tárja a kultúra és az élet napos oldalát, aki közben el is meséli, nem csak megmutatja, hogy mi történik körülöttünk, egy fiatal, aki tele van életerővel és pozitív látásmóddal, akinek mindenről van véleménye..."

Dudás Csilla (Bottle of Legacy)

2013.12.27. - ZÚZUNK AZ ÉJSZAKÁBA


Ezen estén, mikor már negyedik napja dübörgött a karácsonyi kaja áradat, és már-már hordóként gurultunk a naptár felé, hogy vége van-e már az ünnepeknek... úgy döntöttem fogom a piciny 2,5 kilós állványom és 3 kilós fotós felszerelésem, nekivágok a felettünk található hegyeknek, kis mozgás gyanánt. Éreztem, hogy ezt a döntésemet az emelkedő bizonyos szintjein halmozottan megfogom bánni, de igazából mikor felértem, teljes mértékben elfelejtettem... mert megérte.


Picikét késve érkeztem a kiszemelt helyre, sebtiben kellett állványt állítani, majd megfelelő expó beállításokat választani. Gyors próba, aztán határozott témaválasztás után egy panoráma mellett döntöttem. A kép olyannyira összetett lett, ugyanis 19 db vertikális, azaz függőleges képből állt, de ugye panoráma lévén muszáj legalább 30%-ban egyeznie az előző képen szereplő részletekkel. Szóval, olyannyira bíbelődősre sikeredett, hogy közben be is sötétedett, így egy elég furcsa összhatás jött létre a végén. Viszont van egy olyan rossz hírem, hogy ide sajnos ezt az óriás panorámát nem tudtam feltölteni teljes méretben, így némileg csökkentve, rosszabb minőséggel kell beérjétek. Sorry!

Miután elkészült a panoráma, teljes sötétség honolt az amúgy békés tanyák közt. Úgy voltam vele, ha már ennyit caplattam, miért ne lőnék pár részletet a városról, és ha már lövöldözöm, akkor próbáljak ki valami újat is. Pár napja találkoztam a Fészbúk hatalmas interfészében egy Daniel Cheong nevű úriemberrel, aki Arab területen fotóz. De nem ám ilyen homokisivatagiviperákat, és fejkendős olajmágnásokat, nem-nem... Ő a várost fotózza, és mindezt felülről! De nem is akárhogy, vertikális panorámákat készít, illetve úgymond HDR képeket, de nem ezeket a túlszaturált aurás akármiket, hanem gyönyörű és lélegzetelállító giga fotókat. Azért mondom, hogy giga, mert egy-egy képe eléri a 64(!)  Megapixelt is, ami valljuk be, még óriásplakátnak is kicsi lenne.

Szóval ez az úriember inspirált picit, hogy kipróbáljak pár új technikát. Alábbi fotók az elsők, egyszer talán csináltam már ilyen HDR próbálkozásokat, de semmiképp éjszaka. Itt most ez történt. A képek legalább 3 de legfeljebb 6 képből állnak. A HDR technikát nem magyarázom el, tessék utánanézni, maradjunk annyiban, hogy én nem követem az aurabajnokok példáját, és picit csínjában bánok azzal a PS-el...

Hazaindulásom előtt még készítettem egy hosszabb lélegzetvételű Star-Trail fotót is (suta magyarul.: "csillagjárós"), de ez a hosszú pillanat sem volt esemény mentes. Tudtam, hogy fent szoktak járkálni erdei állatok, de némileg azért ijesztő ha az ember tök sötétben, csak egy telefon fényével próbál a felé közeledő szuszogó hangtól némileg védekezni. Mindenesetre én a második esélytelen próbálkozás után úgy döntöttem felcsapom azt a bizonyos nyúlcipőt és hősies lóhalálában jöttem le a már teljesen sötét, kivilágítatlan tanyák közül. Szeretem a horror filmeket, de ennyire azért nem kenyerem a 3D hatás... De amint látjátok, megúsztam, épp bőrrel és még VISSZATÉREK!, ahogy az öreg Schwarzenegger is mondja...