"Blogger, aki szemünk elé tárja a kultúra és az élet napos oldalát, aki közben el is meséli, nem csak megmutatja, hogy mi történik körülöttünk, egy fiatal, aki tele van életerővel és pozitív látásmóddal, akinek mindenről van véleménye..."

Dudás Csilla (Bottle of Legacy)

2014.01.19. - SZEKSZÁRD EST Nr.01


Szomorkás vasárnapnak indult, és az is maradt picit ez nap. Bevágtam Leonardo DiCaprio legújabb alkotását, a Wall Street Farkasát. Vegyes érzelmekkel és három óra mély fekvéssel keltem fel a számítógép elől. Fáradtságomat egy jó sétával gondoltam enyhíteni, így bedobtam kis tatyómba a fényképezőmet, majd felhúzva a nyúlcipőt mackósan elballagtam...

Sétálgatva, fényképezgetve, fülemben zene duruzsolt és eme békés idillt zavarta meg egy kutyát sétáltató hölgy. Mikor is rám kérdezett, némileg emelt hangon, hogy mit fotózgatok itt. Gondolom az ITT, jelen esetben lakhelyét jelentette és a paneleket fotóztam, próbáltam, elképzelésem szerint ez nem tetszett a Hölgynek.
VISZONT! Azért is említettem meg ezt a dolgot, mert tudtommal közterületen azt fotózok amit jónak látok, de persze jogász Urak-Hölgyek tessék kijavítani, nem érdekes. Másodsorban.. ha valakivel kommunikálni szeretnék, akkor legalább egy "JÓ ESTÉT, SZABAD-E KÉRDEZNI..." és stb. változatokkal gondolnám a megszólítást, nem pedig letámadom, holmi értelmetlen haragos-böszme stílusban. Igazából, nem akartam ennek szentelni a bejegyzésem egyetlen mondatát sem, de végül is úgy éreztem muszáj leírnom, hogy igenis egy kis tisztelet nem ártana, még ha büdös taknyos képű kölök vagyok is. Plusz nem vagyunk már kőbunkók, alapvető emberi kapcsolatokat tessék szépen ápolni. Kezdjük itt a megszólítással...

Most, hogy kilázadtam magam és itt már mindenki le hülyebunkózott, folytatnám az irományt.
Városi sétám során többször tapasztaltam, hogy nehézkes emberi portrékat készíteni vagy egyáltalán embert tartalmazó fotók megalkotása. Természetesen ez betudható annak is, hogy kisvárosban élünk, alig 30 ezer lakossal, tehát nem egy Buthapest, ahol mindenki lesz@r mindenkit. Sebaj, marad a városi struktúra, életképek, hangulat stb., így a közeljövőben a sétáim során ismételten magamnál tartom a masinát.